Duna fürdők és Duna strandok
A Battyhány téren menj le a partra, és indulj a Lánchíd felé, a Mahart
hajóállomás előtt találod a pontot. Az állomáson általában a Hunyadi
nevű hajó parkol.
@47.50522,19.039827
„A száradók az uszoda laczikonyhájába vették be magukat s ott vaczogó foggal eszik a tormás kolbászt, didergő szájjal isszák rá a sört és szederjes ajakkal szivaroznak. A gyermekek meg a kedves magyar ananászt, a főtt kukoriczát fogyasztják.” 1877, Budapest
1701-ben Savoyai Jenő herceg - akinek a lovasszobrát ma a Budai Vár előtt láthatjuk - a Csepel-szigeten nagy fürdőházat építtetett, körbefogva a Dunának egy parti részét - ez az első feljegyzés a Duna fürdőkről. Ezt a fürdőt 1800-ban elbontották, de a második világháborúig a fauszodák jelentették a strandolási és sportolási lehetőséget a budapestieknek. A Duna-parton körülkerítetlen folyami fürdőhelyek alakultak. A hőforrások meleg vize sok helyen felmelegítette a Dunát, így a Gellért-hegynél vagy Felhévízen (ma Lukács fürdő környéke).
A Duna fürdőkkel párhuzamosan működtek a fauszodák, a fürdőkben a kikapcsolódás az uszodákban a sport funkció dominált. a XIX. század elején először katonai úszásoktatás céljából épült fauszoda, majd a növekvő igényre válaszul sorra nyitották meg kapuikat a polgári fauszodák is. 1835-ben kezdte meg működését a Mayer-féle fauszoda a Petőfi térnél. A belépti díj 8 krajcár volt, 24 krajcárért külön medencét kaphattak a vendégek a Dunában. Ezek az uszodák kosárszerűen a vízbe lógatott fa szerkezetek voltak, melyek nem engedték, hogy a sodrás elvigye az úszót, ugyanakkor természetes vízben fürödhet az ember. Ha keményebb edzésre vágytak, akkor a sodrással szemben úsztak a sportolók. A legkülönlegesebb uszodát Clark Ádám tervezte a Parlament magasságában: az 1837-ben elkészült Nemzeti Fauszoda két perc alatt kiemelhető volt, ha túlságosan megemelkedett folyó vízszintje. Innen figyelték Széchenyivel a Lánchíd építését. A Parlament megépülése után úri passzió volt a képviselőknek lemenni a Dunára, ahol a felfrissülés után az ebédjüket is elfogyaszthatták a fauszodában. Innen indultak az első úszóversenyek, melyek célja a mai Petőfi híd magasságában található vízimalmok voltak.
1842-ben a Depini testvérek Duna korzónál megnyíló uszodájával már öt uszoda várta a fürdőzőket. A fauszodák hajóként vontathatóak voltak, így áthelyezhetők, ha jobb helyet találtak számukra. A Nemzetit Beistcher-uszoda néven nyitották újra a mai Erzsébet híd helyén. 1910-re kilenc fauszoda működött a Duna budapesti szakaszán. Ekkorra sok fauszoda már közfürdőként üzemelt, ahová tisztálkodni jártak az emberek. Később a főváros is beszállt az uszoda bizniszbe, a Beistcher mellé horgonyozták saját uszodájukat, így alakult ki a külön női és férfi hajó. A komplexumban 227 kabin és 221 szekrény volt, 1935-ben közel 60 ezer látogatót fogadott. A Parlament előtt még a második világháború előtt is állt egy fürdő.
Marjovszki Béla: Duna-fürdő, 1920
1950-ben felmerült a háborúban megsemmisült fauszodák újjáépítésének ötlete, mert „a lakosság már évek óta hiányolja”, de fahiányra és a vízminőségre hivatkozva elvetették az ötletet. 2009-ben uszálystrand nyílt az Erzsébet-hídnál, mely uszodaként nem funkcionált megfelelően, de mint szórakozóhely nagy közönségsikert aratott, a következő évben mégis feledésbe merült. Sok példát találunk a világ minden tájáról folyami fürdők működtetésére New York-tól Berlinig, reméljük, hogy Budapesten is hamarosan megjelennek a dunai fürdőzési lehetőségek.
Badeshif, Berlin
